Határtalanul 2022. A nevelőink pályáztak a „Határtalanul” pályázatra. A pályázat célja, hogy eljuttasa a magyar iskolásokat a történelmi Magyarország ma határon túli területeire. A pályázatot sikeresen megnyertük, így eljuthattunk a Felvidékre, a mai Szlovákia területére. Elérkezett az indulás napja. Már nagyon izgatottan vártuk, hogy indulhassunk végre a négy napos kirándulásunkra. Korán indultunk, hogy meg tudjuk nézni az arra a napra tervezett összes látnivalót. Miután átértünk a szlovák határon felvettük az idegenvezetőnket, aki minden fontos tudnivalót elmondott a 4 napon keresztül a látványosságokról. A koradélutánt Selmecbányán töltöttük. Itt első programunk a Kálvária-domb megmászása volt. A Kálvária Jézus szenvedésének 14 állomását mutatta be. A hegy legtetejéről egész Selmecbányát lehetett látni. A panoráma csodálatos volt, és az idő is. Utána bejártuk a várost. Ellátogattunk az ércmúzeumba, ahol a helyben talált érceket és ásványokat tekinthettünk meg, és bejártunk egy bányaszakaszt is. Ezután megnéztük a Szentháromság-teret, ahol egy nagyon szép szobrot lehetett látni. Ezt követően bejártuk az egész várost, az Ó-várat, az Új-várat. Ez elég fárasztó volt a terepviszonyok miatt, de nagyon megérte, mivel a város nagyon szép volt. Kaptunk egy kis szabadidőt is, hogy szétnézzünk a városban. Ezután Körmöcbánya felé vettük az irányt.  Amint oda értünk kezdetét vette a városnézés. Ez a város is nagyon szép volt, gyönyörű középkori városközponttal és kettős várfallal. Este megérkeztünk a szállásunkra. Lepakoltunk és megvacsoráztunk. Majd kezdetét vette az esti séta az András-aknához. Nagyon elfáradtunk, és hamar ágyba is bújtunk, hogy másnap újult erővel tudjunk nekivágni a napnak.   Reggel elindultunk Bajmóc várához. Nagyon különleges volt a vár, a Loire menti kastélyok stílusát idézte. Az idő kedvező volt, be tudtuk járni a vár környéki parkot, ahol Mátyás fája  áll. A következő állomásunk Árva-vára volt. Nagyon nagy a vár területe és elég ódon, Bajmóc várához képest. Különösen szép természeti környezetben, az Árva folyó partján áll. Ez a vár is rettentően szép volt, mindenki nagyon elfáradt, mire bejártuk minden szintjét.  Ezután érkeztünk a szállásunkra, Poprádra. Itt két éjszakát töltöttünk. Vacsora után ismét túrára indultunk. Az úticél Szepesszombat volt, ami eredeti, 300 éves városközponttal rendelkezik.   Másnap reggel a Magas-Tátrába indultunk, ahol egy lombkorona tanösvényt látogattunk meg. Az idő kedvező, tiszta, és enyhén szeles volt. A tanösvényről a kilátás meseszép. A tanösvény kilátójának az adrenalin hálójához is ellátogattunk, amit eleinte rémisztőnek, de aztán nagyon mókásnak találtunk. A toronyból többen az óriáscsúzdán jöttek le, ami nagyon nagy élmény volt. A túra után Lőcsére indultunk. Itt megtekintettük a városházát és az előtte álló szégyenketrecet. A Szent-Jakab templomban a világ legnagyobb szárnyas oltárát láttuk, amit mindannyian nagyon szépnek találtunk. Buszra ültünk és elindultunk a nap utolsó látványosságához, a késmárki várhoz. Ezután visszaindultunk a poprádi szállásunkhoz. Azon az estén a nevelők engedték, hogy kicsit tovább játszhassunk. De már itt is elég hamar ágyban voltunk. Az utolsó napon ellátogattunk Ó-Tátrafüredre, ahol a siklóval eljutottunk a Tar-pataki-vízesésekhez. 4 kilométert túráztunk a zúgó patak mellett, ami feledhetetlen látványt nyújtott.  Úton hazafelé megnéztük még a Betléri kastélyt, ami nagyon nagy parkkal és rengeteg szökőkúttal rendelkezik.  Majd a buszhoz indultunk, de ezúttal hazafelé vettük az irányt. A határnál letettük az idegenvezetőnket, majd haza indultunk. Már mindenki várta, hogy láthassa szüleit. Miután hazaértünk mindenki hosszú élménybeszámolót tartott otthon. Váradi Panka 7.a