Rendhagyó történelemóra

~ Barangolás a Kárpát-medencében évszázadokon át ~

„Aki nem ismeri múltját, nem értheti a jelent, amely a jövőnek hordozója” – idézik gyakran a történelem kapcsán neves magyar írónk, Tamási Áron szavait. Mi tudjuk, hogy nem elég a múlt ismerete, annak megértésére is törekedni kell.

Szeptember 12-én a rendhagyó történelemórán a különböző tájegységek térképen bemutatása után, láthattuk a népviseletüket, táncukat és hallhattuk a zenéjüket. Közel másfél óra alatt bebarangoltuk a Kárpát-medence nevezetes részeit. Így képzeletben a néptánc segítségével elrepültünk a középkorba, melyhez hallottuk az akkori zenét és a képanyag is segítette a jobb megértést.

A narrátor segítségével a kor történelméről, nevezetes eseményeiről, kiemelkedő alakjairól és különlegességeiről is kaptak a tanulók ismeretanyagot. Megtudtuk többek között, hogy a pápa utasítására milyen táncokat lehetett csupán táncolni, így alakult ki a körtánc Moldvában.

A középkor a királyok közötti hatalomvágy időszaka volt, melyhez sok és jó fegyverforgatóra volt szükség. A katonák a támadó és védekező mozdulatokat tánclépések által tanulták meg. Azt tartották, aki jó táncos, az jó katona lesz, aki jó katona, abból jó táncos lesz. Ez a táncforma volt a buffens.

A Nyírségbe is jártunk, ahol a botoló cigánytáncban gyönyörködhettünk. A Mezőföld kanásztáncában előkerült a seprű, üveg, kendő, mely mutatványos táncnak is beillett.

A XV. század a reneszánsz kor, mely Itáliából indult és egész Európát meghódította. A Gyimesi kettős jártatójakor megtudtuk, hogy miért volt fontos a vastag öv a férfiak derekán, melynek a neve sírülő, ugyanis ezen a területen sok fát vágtak ki, így mentesítették a derekukat a férfiak.

Somogyban, a páros ugrós tánc kapcsán megtudtuk miért hordtak bő gatyát a férfiak.

A tánc nemcsak művészet, de egyfajta udvarlás, párkapcsolatok kialakítására is alkalmas mozgás. Kalotaszegről láthattuk a legényes táncban, hogy a legények hogyan próbálnak egymáson túl tenni, csakhogy a kiszemelt lány kegyeit megszerezzék.

A táncok, a lépések, a hely, és a jellemzők ismertetése kapcsán számos olyan információhoz jutottak a tanulók, amelyet a tankönyvekből nem tudhattak eddig.

Betekintettünk a 17-18. századba, a barokk korba, láthattuk a Vajdaszentiványi sebes forduló és cigánycsárdását.

A reformkor nagy alakjainak képei, főbb eseményei után a kor táncát, a verbunkot – toborzó táncot láthattuk és hallhattuk annak eredetét.

A rendhagyó óra végén természetesen a legnépszerűbb táncunk zárta, a csárdás, mely a falvakban alakult ki és a városi emberek alakították át és ebből született meg 1842-ben a palotás. Az előadást szatmári táncokkal zárták.

Miért is volt jó ez a rendhagyó óra? A tanulók sok új ismertetet kaptak, ezáltal jobban megértették a korok jelentőségét, zenei, irodalmi és történelmi szempontból. A tánc, zene hallatán könnyebb lesz megérteniük a tanulnivalókat. A narrátor által fontos ismereteket kaptak tanítványaink, ezeket a későbbi tanulmányaikban jól fel tudják majd használni. Sok ilyen „más” jellegű óra kellene, hogy amit tudni kell, ne csak hallják, de lássák és közvetlenül megtapasztalják, mint most a zene és tánc segítségével. Milyen jó, hogy ilyen gazdag a zenei és tánckincsünk! A rendhagyó történelemóra azért is volt jó, mert látványos animációk segítségével repítette vissza a tanulókat történelmünk korábbi évszázadaiba, miközben a Kárpát-medence egészét is bejárták.

Fontos, hogy minden eszközzel azon legyünk, hogy minden tanítványunkhoz eljuttassuk az ismereteket, a tudást ilyen, vagy más úton.