Szállj költemény, szólj költemény

"Mikor meghalt, nem volt semmije. És ma – költők tudják csak igazán! – egész világ a birtoka: fűszálak és csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle."

Pilinszky János gondolatával nyitotta meg április 9-én a művelődési házban rendezett alsós versmondó ünnepséget Kocsisné Kovács Ildikó tanító néni. A költészet napi megemlékezés már évek óta hagyomány az alsós gyerekek körében. A nagy létszám miatt a 3-4. osztályosok, majd az 1-2. évfolyam 2-2 képviselője szavalhatja el társainak a választott versét.

A bevezetőben hallhattunk egy-egy verséből részletet: 36 fokos lázban ég, zavaros és bölcs a Duna, kertész akart lenni, apja szájából szép volt az igaz, altatót kis Balázsnak és egész népét akarta tanítani.

A 3. osztályosok együtt mondták a Mama, míg a 4. osztályosok a Kertész leszek versét.

A szavalatok között sok vidám, humoros vers is elhangzott, mint a Lusták dala, A saroklakó, a Hiszti, és megtudtuk, hogy miért szerencse, hogy csaj valaki, de a természet ébredése, a madarak, virágok szépségét is hallhattuk.

Az 1-2. osztályosokat Dókáné Pádár Judit tanító néni köszöntötte Wass Albert: Vers című költeményével. A bevezető gondolataiban ismertetőt hallhattunk József Attila életének főbb szakaszaiból képekkel illusztrálva. A 11-12 évesen írt költeményét, a Kedves Jocót az 1. osztályos tanulók, míg a 2. osztályosok az Altatót mondták közösen. Számos ismeretet kaptak a gyerekek egy-egy költemény születési körülményeiről is a délelőtt folyamán a tanító nénitől, így megtudták mi a kugler, vagy ki volt a kis Balázs, akinek a költő az Altató című versét írta megrendelésre.

Számtalan verset írt József Attila rövid élete során, és ezen a délelőttön a gyerekek neki és a költészetnek állítottak emléket verseikkel. Hallhattuk, hogyan válhat valaki királlyá, megismerkedtünk a fordított világgal, jót mosolyogtunk a csalafinta palacsinta esetén, megtudtuk, hogy mit kell tenni, hogyha valaki unatkozik, de betekintést nyertünk a kukacok élettörténetébe is a délelőtt folyamán. 28 különböző vers tette ünnepélyessé ezt a napot, melyet Petőfi Sándor: Szülőföldem című verse zárta Csomor Ajsa előadásában.

A vers csak születik,
mint ahogy születik a szél.
Vagy a virág.
Vagy a falevél.
Szellő a vers,
s én azt hiszem,
a Végtelen küldi vele nekünk
Világ-virágok bűvös illatát,
s amint szívünkön lopva illan át
lepergeti az érzés-szirmokat.

/Wass Albert/