Ünnepre készülődés
Mikulás váró délután az iskolában –

Szívünk rég idevár,
Télapó, gyere már!
 

Decemberben, óvodákban, iskolákban gyakran felcsendül a fenti Mikulásváró ének.

December első ünnepére mindenki izgalommal készül, hiszen kicsik, nagyok, gyerekek és felnőttek izgatottan lesik, mikor hallják a csengettyű hangját, mely jelzi, jön a MIKULÁS.

Ki ő, honnan jön, ki segít neki, ajándékait hol szerzi be, hogyan tudja, ki mire vágyik – ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják a várakozókat a piros ruhás érkezése előtt, ám amikor megjön, minden kérdés fölöslegessé válik, már nem vagyunk rá kíváncsiak, csak őt nézzük, csodáljuk, várjuk, hogy évről évre eljöjjön hozzánk.

December 6-án a szülői munkaközösség tagjai ünnepi díszbe öltöztették a Szent Vince tornatermét, a nevelők, gyerekek, szülői munkaközösség tagjai jelezve az ünnepet, piros sapkát viseltek, vagy rénszarvas agancsot hordtak. Egy jó meleg kandalló előtt olvasgatni, és izgalommal várni valakit, aki a mesékben a kéményen keresztül ereszkedik le hozzánk – ezt a díszletet varázsolták a tornaterembe a szülők, mely előtt maradandó emlékként fényképet lehetett készíteni.

Bobák Tiborné intézményvezető köszöntőjében kitért az ünnep fontosságára, elmondta, hogy nem elég feldíszíteni a lakásunkat, a lelkünket is készíteni kell a legszebb ünnepre. A tavalyi évben először volt ünnepváró közös vigasság az iskola 1-8. osztályos tanulói részére, ahol kicsik és nagyok együtt készülhettek, szórakozhattak, mulathattak, készülődhettek az ünnepre. Köszönetét fejezte ki a szülőknek, a segítőknek, akik a mai délutánt megszervezték, benne segítettek.

Az ünnepi hangulathoz elengedhetetlen a fenyőfa, melyet ez évben Petró Géza ajánlott fel, köszönetünket fejezzük ki neki.
 

„A fal alatt állok. És a legszebb karácsonyi gondolatot akarom megfogalmazni. Amilyet még soha. Amilyet még soha senki, amilyet még én sem. Keresem a szavakat, mondatokat. Ki tudja már, mennyi jutott eszembe... és mégsem. Nem tudom megírni. A legszebbet nem lehet. Nem, mert a legszebb gondolat nem is gondolat. Nem betű, nem szó, nem mondat. A legszebb gondolat valóság. Csodás szemekkel, szépséges arccal, gyönyörű lélekkel. Leírhatatlanul. Mert a legszebb gondolat te vagy.” /Csitáry-Hock Tamás/

A délután első részében az alsó tagozatos gyerekeknek kedveskedett Kutyakarácsony című mesejátékával Kalap Jakab.

Harap-utca három alatt
Megnyílott a kutya-tár - énekelte az előadóművész.

Az előadás során a közönség megismerkedhetett a komondorral, kuvasszal, pulival, pumival, magyar agárral és vizslával, valamint az erdélyi kopóval. Észre sem vettük, és az előadás során az énekekkel, mozgásokkal megtanította a gyerekekkel a kutyák fő tulajdonságait, jellemzőit, viselkedésüket, megtudtuk hogyan bánjanak az egyes kutyákkal.
Ezt követően iskolánk 4. osztály tanulói verseikkel ünnepi hangulatot varázsoltak a tornaterembe, felidézték a jóságos Mikulás útját, elmondták kívánságaikat, hogy mit szeretnének kérni tőle, melyet fokozott a Gyere hozzánk Mikulás! zenés, vidám jelent. A jelent végén a kis Mikulások táncra perdültek, énekükben hallhattuk:

Régóta várom már a Télapót,

aki meglep kicsit és nagyot.

A héten minden kiderül,

Ennél a napnál nincs izgalmasabb az egész évben.
 

A Mikulásvárás olyan, mint egy varázslás. Mindig meglep, mindig örömet okoz, mosolyt csal az arcokra. Egy ilyen előadásnak voltunk szemtanúi a bűvészmutatványon, ahol az öngyújtó által meggyújtott papír nem elégett, hanem gömbbé változott. Megannyi kellék, számtalan csoda, trükk, amin ámultunk és bámultunk, próbáltuk megfejteni a titkát, de mindez maradjon a bűvész trükkje, mit a Mikulásé is.

Tanulóink a délután során kreatív asztaloknál karácsonyi ajándékokat készíthettek.

Sokszor hallunk a Mikulásról, tudjuk, hogy néz ki, honnan jön, mivel érkezik, kik a segítői, hogyan lopakodik be lakásunkba, mit szeret, milyen a színe, alakja. Mindezek a kérdések és még sok más is terítékre került a Mit tudsz a Mikulásról? játékos vetélkedőn, ahol a csapatoknak először 10 kvíz kérdésre kellett válaszolni, majd Mikulás és karácsony díszeket hajtogatni, mely az iskolai fenyőfánkat díszíti. Volt itt szánkóverseny, karácsonyi abc, valamint csomagoló verseny, melynek dobozai ugyancsak az iskolánk aulájába felállított fenyőfa alá kerültek. Az est diszkóval zárult.

Elmondhatjuk, hogy jó volt közösen várni az ünnepet, együtt lenni, együtt tölteni egy délutánt. Köszönetünket fejezzük ki a szervezőknek.

"Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.

És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.

/Szabó T. Anna/