Koszorúzási ünnepség Gróf Széchenyi István
születésének 228. évfordulója alkalmából

Iskolánk 2019. szeptember 20-án tartotta koszorúzási ünnepségét, mellyel névadónk gróf Széchenyi István születésének 228. évfordulójára emlékeztünk.
Ünnepségünket számos meghívott vendég tisztelte meg.
A koszorúzási ünnepséget Kissné Eszes Szilvia a diákönkormányzat vezetője nyitotta meg, aki köszöntötte a meghívott vendégeket és jelenlévőket. Az ünnepség kezdetén Méri Judit tanárnő vezényletével és az iskola kórusával közösen elénekeltük a Himnuszt.
A megemlékezés hagyományaihoz híven az iskola diákönkormányzata Gr. Széchenyi István születésnapja alkalmából „Kiművelt emberfők sokaságában rejlik a nemzet ereje” címmel ünnepi beszédíró pályázatot hirdetett 7. és 8. osztályos tanulók részére. A felhívásra 10 pályamű érkezett, amelyeket iskolánk magyar munkaközösségének tagjai értékeltek.
Az eredményhirdetés után az ünnepi beszédíró pályázat nyertese, Molnár Eszter mondta el nyertes pályaművét.
Az ünnepi beszéd meghallgatása után egy irodalmi megemlékezés következett Széchenyi Istvánról Arnóczki Ádám, Kaszab Ákos és Barócsi Luca 7. osztályos tanulók előadásában. Varga Z. Lajos: Széchenyi, Illyés Gyula: Széchenyi hídja és Arany János Széchenyi emlékezete című versekből hangoztak el részletek.
Ezután következett megemlékezésünk legünnepélyesebb része, a koszorúzás, amely során az intézmény vezetői, a diákönkormányzat képviselői és a meghívott vendégeink helyezték el a megemlékezés koszorúit névadónk domborművénél.
Az iskolánk diákközösségéhez tartozásának jelképeként az első osztályos tanulóink egy széchenyis kitűzőt vehettek át ünnepségünkön, amelyet iskolánk igazgatónője, Bobák Tiborné, Antal Péterné alsós igazgatóhelyettes és az Szmk képviseletében Kis-Simonné Goda Éva adott át az osztályfőnököknek és a képviselőknek.
Ünnepségünk a Szózat eléneklésével zárult.
Köszönetünket fejezzük ki Jászárokszállás Város Önkormányzatának, a Jászberényi Tankerületi Központnak, a Szülői Munkaközösségnek és minden egyéni felajánlónak az anyagi támogatásért.

Az ünnepi beszédíró pályázat helyezettjei:

1. helyezettje: Molnár Eszter 8.a osztályos tanuló
2. helyezett: Balogh Péter 8.a osztályos tanuló
3. helyezett: Major Kinga 8. osztályos tanuló

Molnár Eszter ünnepi beszéde:

Tisztelt Tanárok, Szülők és ti, kedves Diáktársaim!

Szeretettel üdvözlök mindenkit iskolánk névadójának ünnepén. Amikor a beszédemet írtam, magamnak is feltettem a kérdést: Ki is a legnagyobb magyar? Persze, ilyenkor mindenki rávágja a választ, hogy: Széchenyi. De miért? Miért pont ő a legnagyobb magyar? Mit tett ő, hogy kiérdemelje ezt a nevet?  Miért nem kapta például másvalaki ezt a nevet?
A válasz az, hogy más nem tett ennyit a magyar hazánkért, mint Széchenyi, aki felajánlotta egy teljes évi jövedelmét hazánkért. Neki köszönhetjük, hogy létrejött Budapest. Ő ébresztette fel a nemzetet, ő indította el az átalakulási folyamatokat.
1848-ban, visszavonulásakor 35 év megfeszített és kemény munka volt mögötte. Gondoljunk csak bele! 35 év munka egy olyan hosszú idő, melyre a mai társadalmunkban lehet, hogy kevés ember lenne erre képes: Nemzeti Kaszinó, Pesti Magyar Színház, Lánchíd, vasúthálózat és a Magyar Tudományos Akadémia. Ha Széchenyi nem lett volna, nem tette volna meg a legelső lépéseket, akkor a jelenlegi életünkbe lehet, hogy senki sem hozta volna meg ezeket a bővítéseket a hazánk érdekében.
Ha Pesten járunk, és éppen átmegyünk a Lánchídon, vagy meglátjuk a Pesti Magyar Színházat, akkor álljunk meg egy pillanatra, és mondjuk azt, hogy „Köszönöm Széchenyi!” Legyünk büszkék arra, hogy Magyarországon élt egy ilyen ember! Reméljük, még rengeteg hasonló ember van a földön, aki szívét-lelkét felajánlaná a hazájáért.
Most pedig hozzátok szólok, első osztályos tanulók. Nézzetek csak fel a falon lévő, barna feliratra! Ő nem csak az iskolánk névadója, hanem egy olyan ember, akire példaképként tekinthettek. Ti, akik csodálkozva álltok itt, és még nem tudjátok, ki is volt ő, miért van a tornaórai pólótokon, a kitűzőtökön, és hogy mi okból tartjuk neki ezt a nagy ünnepséget.
Én is így éreztem elsősként. De majd, ha annyi idősek lesztek, mint én, és itt fogtok állni és ünnepi beszédet mondani a legbátrabb és leghűségesebb magyar emberért, akkor ti is érteni fogjátok azt, hogy mit is tett ő. Remélem, szívből fogjátok mondani: „Büszke vagyok arra, hogy a Széchenyi István Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolába járhatok!”
Most itt állok e pillanatban, 14 éves fejjel, és igazából én is csak most értettem meg, hogy miért pont ő érdemelte meg a ”legnagyobb magyar” elismerést.
Ünnepi beszédemet egy Széchenyi-idézettel zárom, amely a Hitel című művéből származik: "Nincs oly bölcs a világon, ki még igen sok hasznossal ne nevelhetné tudományit, mint viszont alig van oly tudatlan a föld kerekén, kitül egyet s mást nem lehetne nagy haszonnal tanulni."
Érdemes megfontolni a szavait, s arra kérlek benneteket, ne feledjétek, ki is volt a Legnagyobb magyar.