Az ének szebbé teszi az életet…

„Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másokét is. Nem sokat ér, ha magunkban dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondhatjuk majd csak igazán:

Örvendjen az egész világ.”

Kodály Zoltán gondolata ma is örök értékű. November 22-én a művelődési ház nagyterme megtelt érdeklődőkkel, izguló gyerekekkel és szüleikkel. Ezen a napon immár negyedik alkalommal került megrendezésre Kertész Erzsébet, Dalma nővérre emlékezve a népdaléneklő verseny. Négy korcsoportban 37 gyermek mérette meg énektudását. Jó volt látni a kicsik kipirult arcát, csillogó szemét, ahogy beleélték magukat és szemükkel figyelték szolfézs tanárukat, aki szemével, mosolyával buzdította a legkisebbeket, akik közül sokan most először álltak ki a pódiumra.

Az I. korcsoportban

I.            Kaszab Gergely

II.          Barna Csenge

III.       Szabó Olivér és Sajó - Zaják Tibor

II. korcsoportban

I.            Varga Noel
II.          Csécsei Loretta
III.       Kiss Hanna

   A verseny második részében már az évek során rutint szerzők következtek. Csengő hangjuk a szebbnél szebb ismert és kevésbé ismert népdalok után izgatottan vártuk az eredményhirdetést. A zsűrinek, melynek tagjainak - Banka Sándorné, Pál Katalin és Jakus Péter -, igen nehéz dolga volt. 

III. korcsoportban

I.            Major Kinga
II.          Kovács Emese
III.       Szabó Veronika lett.

    A verseny egyre izgalmasabb volt, hiszen hallhattuk iskolánk csalogányait, akik kivívták a zsűri és a közönség elismerő tapsát is. Jó volt látni és hallani ezeket a gyerekeket, akik nemrég még kezdőként, és íme, most már végzős diákként vettek részt a versenyen.

IV. korcsoportban

Különdíjas lett Győző Enikő és Bakai Hajnalka

I.            Kovács Anna
II.          Mike Anna Sára
III.       Gonda Zsanett

Dalma nővérre emlékeztünk a népdaléneklő versennyel, rá, aki maga is számos diákkal szerettette meg a zenét, csiszolta énekhangjukat, nevelt, tanított, példát mutatott és megszámlálhatatlan gyermeket indított el zenei területen, és közülük sokan ma is a zenével foglalkoznak.

Ezen a délutánon, akik részesei voltunk gyermekeink szereplésének elmondhatjuk, hogy boldog embereket láttunk és így Kodály Zoltán megállapítása ránk jellemző volt:

„Nem lehet egészen boldog ember az, akinek nem öröm a zene, erre azonban tanítani kell az emberiséget, mert magától nem jut el odáig.”