Zenei világnap

Napjainkban alig tudunk olyan dolgot mondani, aminek ne lenne világnapja. 1975-ben Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére és javaslatára az UNESCO október 1-jét a zene világnapjának nyilvánította. Azóta a világ minden pontján ezen a napon különös figyelmet szentelnek annak a csodának, amit zenének hívnak, melyet idén 37. alkalommal ünnepeltünk.
A zene a legmegbízhatóbb társunk: félelmek nélkül elmerülhetünk benne anélkül, hogy csalódást okozna. Megtaláljuk benne kimondatlan gondolatainkat, önmagunkat és tisztába teszi lelkünket. A zene átszövi életünket, ősi kifejezési eszköz. Különösen igaz ez azokra, akik kezében egy-egy hangszer szakavatottként szólal meg. A zenét, aki hallgatja, két dolgot tehet: vagy elfogadja, és megérti, mert megérinti a hangulata, vagy elmegy mellette. A zene önmagában egy csoda, a fülünkben duruzsol, biciklizés közben, munka közben, amikor boldogok vagyunk, de társunk szomorúságunkban. Az idén október 1-je egy verőfényes nap volt, így köszöntötte a természet a zene ünnepét. Zeneiskolánk szép hagyománya ez az ünnep, mely idén is kiegészült az Árokszállási Óvónők Kamarakórusának előadásával. Yehudi Menuhin mikor elhatározta, hogy legyen egy nap csak a zenéé, valószínűleg egy ilyen előadásra gondolt, mint amit mi nézők láthattunk a művelődési ház nagytermében. Tanár és tanítvány együtt játszott, zongorázott, hegedült és énekelt. Zeneiskolánk tanárai és tanítványaik a világhírű hegedűművész felhívásának eleget téve a zenei világnap alkalmából rendezett hangversenyen méltón tették ünnepélyessé ezt a hétköznapi napot. Azok a zenekedvelők, szülők, érdeklődők, akik részesei voltak a hangversenynek lelkükben feltöltődve tértek haza. Számos zeneszerzőtől hallhattunk hegedű- és zongorajátékot, láthattuk és megcsodálhattuk tehetséges tanítványaink egyéni játékát. A hangverseny különlegessége volt, hogy az Árokszállási Óvónők Kamarakórusa nyitotta meg és csengő hangjuk, szívből jövő énekük elvarázsolta a közönséget. Tanítványaink játéka ezen az ünnepen is igen sokszínű volt és jó volt látni, ahogy tanítvány és tanár együtt játszik. Az est fénypontja Ivony Edit tanárnő zongorajátéka, valamint Pál Katalin és Mákszem Fanni közös játéka Gaál Andrea zongorakíséretével volt. A tanárok mesterek, így a tanítványok is azzá válnak kezük, munkájuk nyomán.
A hangszeres előadás zárásaként a Gyöngykoszorú csoport kápráztatta el a közönséget csengő hangjukkal és mókás énekükkel. A hegedőművész azt kívánta, hogy ezen a napon minél több helyen, több hangszeren szólaljon meg a zene, melyet a zeneiskolásoknak és tanáraiknak köszönhetően elmondhatjuk városunkban ez megvalósult. Jó, hogy van zenei világnap, hogy bennünket, érdeklődőket megörvendeztessenek tanítványaink, tanárok játékaikkal és csodálatos énekükkel. Üzentek nekünk, a kék bolygónk lakóinak a zene szárnyán, mely mindenkihez egyformán szól és bűvölt el.
„Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken. A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik” /Kodály Zoltán/