Költészet napja

Iskolánkban a hagyományokhoz híven idén is megünnepeltük a költészet napját a Petőfi Művelődési Házban. Április 16-án az alsó tagozat összes diákja összegyűlt, hogy meghallgassák társaikat, akik szebbnél szebb verseket mondtak József Attila emlékére. Válogató előzte meg a rendezvényt, ahol eldőlt melyik osztályból ki lesz az a három-három tanuló, aki kiállhat a színpadra. A gyerekek nagyon ügyesen választottak, hallhattunk tavaszi verseket valamint számos humoros költeményt is.

Hagyománnyá vált egy nagyon szép szokás is, miszerint az összes tanuló együtt mond el egy kiválasztott verset. Idén Mentovics Éva: Tavaszi öltözékben című költeményét 351 diák mondta egyszerre, így a tavalyi rekordot sikerült megdönteni. A műsor végén Bolya Katalin igazgatónő osztotta ki a gyerekeknek szánt jutalomkönyveket.

Vesztergom Andrea: Saroklakó

Azt mondják rám mind a nagyok,
Éktelenül komisz vagyok.
Rossz, akár az égedelem,
Sarok-lakó lett a nevem.

Mikor reggel felébredek,
Kiöntöm a csokis tejet.
Anya már a fejét fogja;
"Nyomás gyorsan a sarokba".

Ha az ebéd finom falat,
Megkínálom én a falat.
Apa mérges, halkan mondja;
"Indíts tüstént a sarokba".

Délután a játszótéren
Megdobálom kistestvérem.
Nagymama a kezem fogja;
"Megyünk haza, a sarokba".

A papagájt kiengedem,
Fogócskázzon ő is velem.
Mikor apa visszahozta,
Mennem kellett a sarokba.

Ha labdámmal futballozok,
Kirúgom én az ablakot.
Nagyapa a fülem fogva
Odavezet a sarokba.

Tévében a mesét nézem,
S összetöröm a kisszékem.
Mondják megint, századszorra,
"Irány oda, a sarokba!"

Mivel álmos úgysem vagyok,
Aludni én juszt sem fogok.
Az egész család együtt mondja:
Éjszakázzon a sarokba?

Azt szeretné sok-sok gyerek,
Minden szoba legyen kerek.
De ha addig megjavulok,
Üres lesz az összes sarok.