Csomor János igazgató ünnepi beszéde

Tisztelt Ünneplő Közönség!
Polgármester Úr! Főesperes Úr! Kedves Vendégeink, Szülők, Tanulóink!
Kollégáim, Munkatársaim!
 

„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent és munkálkodhass a jövőn” – mondta gróf Széchenyi István, a Legnagyobb Magyar, akinek iskolánk, Széche-nyi István Általános Iskola, Óvoda és Zeneiskola büszkén és rendíthetetlenül őrzi emlékét. Széchenyi üzenetei ma is olyan szilárdan állnak, mint a Lánchíd vagy az Akadémia.
A mai nap kettős ünnep városunk és iskolánk életében: névadónk szüle-tésnapja és az iskolaépület megépítésének 70. évfordulója.
Merüljünk egy kissé a múltba, idézzük fel elődeinknek, az ifjúság nevelése körül kifejtett munkásságát.
1937. május 13-án a községi képviselőtestület ülésén tárgyalják a központi iskola építésének ügyét.
Még ebben az évben 1937. augusztus 26-án a képviselőtestület egyhangúlag támogatta az iskola megépítését. Döntés születetik arról, hogy az iskolának központi fekvésűnek kell lenni, a már meglévő régi iskolaépület, a központi iskola helyén kerüljön megépítésre. A központi fekvésű iskola felépítésének céljára Aczél József, Apát úr telkét a község megvásárolja az iskola közvetlen szomszédságában udvar céljára, egyben elhatározza, hogy a Takarékpénztár által kilátásba helyezett 100.000 pengős kölcsönt az iskolaépítés céljára felveszi, továbbá 30.000 pengő állami támogatást is kap a közoktatásügyi kormányzattól.
A döntést követően 1940.–Húsvét utáni kedden–március 26-án reggel 7 óra-kor kezdtek a munkások az iskolabontáshoz:
- a gyerekek tömegesen megjelentek az iskolájuk, második otthonuk előtt
- a munkások még évelődtek is velük: örültek-e, hogy bontjuk az iskolát?
- a gyerekek hangtalanul, szomorúan nézték a kezdődő munkát, amíg a tanítók el nem vezették őket ideiglenes otthonukba, a város különböző helyeire, leginkább egyesületek épületeibe.
Az építkezés másfél évig tartott. Az alapkőletételre 1940. április 21-én került sor. Az új elemi iskolát 1941. október 19-én szentelték fel. Egy modern, minden kívánalomnak megfelelő új iskolát avatott fel a község ezen a napon.
Az új iskolát a legnagyobb, a leghazaszeretőbb magyar Széchenyi István születésének 150 éves évfordulóján adták át, a nevét is Széchenyi Istvánról kapta, Jászárokszállás község képviselőtestülete a nagy magyar emlékének áldozott ezzel, az új iskola hivatalos neve: magyar királyi Széchenyi állami elemi iskola lett.
Ezzel október 19-e településünk egy újabb állomása lett. Zászlódíszbe öltözött az új népiskola korszerű épülete. Árokszállás ünnepelt!
Szinten elkápráztatta az ünneplőket a központi népiskola épületének nagyszerűsége, stílusbeli tisztasága, mely egy haladni vágyó és tudó község ízlését, művelődési igényét dicséri. Szép, tetszetős rajta minden. Árokszállás népe büszke örömmel, határtalan szeretettel és bizalommal tekint a pompás épületre, ahol féltett kincsét, a nemzet jövőjének biztosítékát: gyermekét készítik elő az új magyar életre!
Ennek tiszteletére márványtáblát helyeztek el az épület aulájában, emléket állítva ezzel mindazoknak, akik szellemiekben, anyagiakban támogatták az iskolaépület megépülését. A márványtáblát Tősér János szobrászművész, művésztanár készítette el kézi véséssel, akinek több munkája is a város különböző közintézményeit díszíti.
Az új „Széchenyi” állami elemi iskolát Thiel Bernát igazgató úr vette át, beszédében a következőkről emlékezett meg:
Köszönetet mondott a tervező, építő mérnök úrnak-Gaál Jánosnak-, a kivitelezést végző iparosoknak, a képviselőtestületnek, hogy szorgalmazták az iskola megépítését. A tornyosuló háborús felhők dacára, a munka bár nehezen, de mégis befejeződött.
Meg kell említenem Thiel Bernát igazgató úr fáradhatatlan munkásságát, aki minden igyekezetével azon volt, hogy gyermekeink számára az új iskolát kedvelt otthonná varázsolja.
Iskolánk az 1967-es tanév végéig viselte Széchenyi István nevét. Központi intézkedés révén megszüntették e név viselését.
Még elevenen él bennem, amikor 1990-ben az iskola iskolaigazgatójaként a nevelőtestület, a tanulóifjúság és szülők támogatásával kértem az iskola megépítésekor adományozott névadó, Széchenyi István nevének újra felvételét. Jászárokszállás Községi Tanács a névváltoztatást támogatta, 1990. augusztus 1-jétől újra Széchenyi István Általános Iskola vagyunk.
A történelem nem csak az iskola névének változását hozta, hanem az épület aulájában elhelyezett márványtábla is lekerült. A márványtábla évtizedeken keresztül épületünk pincéjében, majd a kazánházban összetörve várta, hogy eljöjjön az idő, mikor újra méltó helyére kerülve, emléket állíthat mindazoknak, akik a rendkívüli idők ellenére is lehetőséget nyújtottak, támogatták, felépítették e korszerű épületet.
Az elmúlt évek tapasztalatai megerősítettek abban, hogy mindazoknak, akik szakmai hozzáértésükkel, munkájukkal közösségük, városuk fejlődéséért tettek, tesznek elismeréssel, köszönettel tartozunk. Ezért az elmúlt évben úgy gondoltam, hogy iskolánk építésének 70. évfordulója alkalmából a márványtáblát restauráljuk és méltó helyére helyezzük. Kérésemet városunk polgármestere, Gergely Zoltán készségesen támogatta, s megbízott a feladattal.
A restaurálási munkálatokat Ördögh László és fia Ördögh Gábor kőfaragó mesterek végezték, akik Ipartestületünk tagjai. A mesterek gondos, kézi munkával összeragasztották a darabokra tört táblát, pótolták a hiányzó részeket, betűket és felhelyezték az iskola falára. Munkájukat a tábla egykori elkészítője, Tősér János tanár úr ismételten segítette. Köszönet munkájukért.
Hálásan köszönöm mindenkinek, aki akár jó szóval, aki tettel támogatta vagy elősegítette ezen iskola felépítését s szívemből kívánom, legyen jutalma az, hogy ezen iskolából kikerülő ifjúság sok-sok évtizeden keresztül hálatelt szívvel hirdesse, áldozatos készségüket és kulturális érzéküket.
Eltelt 70 év. Az iskola épülete ma is szép. Jól illeszkedik a város központjába. Méltó a feladatához. A tantermek rendezettek, jól felszereltek. Taneszközeink korszerűek, megfelelnek a kor kihívásainak. Köszönhető mindez elsősorban fenntartónk, Jászárokszállás Város Önkormányzatának. A negyed évszázadra visszatekintve nevelőtársaimmal erőinkhez és lehetőségeinkhez mérten olyan iskolai élet, helyi nevelési rendszer megvalósításán fáradoztunk, mely a benne érdekeltek - nevelők, szülők és az önkormányzat - együttmunkálkodásán alapszik.
Elsősorban gyermekeink javára, és nem utolsó sorban megelégedésére, amennyire ez csak lehetséges, részvételükkel és általuk működik.
Az elkövetkezendő években tovább kell gyarapítanunk gyermekeink tudását, formálnunk kell személyiségüket. Szülőnek, nevelőnek kötelessége gyermekeink jövőjének tervezése, mely egyre nagyobb kihívás évről évre. Arra kell törekednünk, hogy a kezeink között felnövekvő generáció olyan alapokat kapjon, hogy felnőtté válva stabil alapköve legyen nemzetünknek. Tiszta lelkiismerettel állítom, hogy iskolánkban az elvárásokhoz a feltételek biztosítottak. Ahhoz, hogy az előttünk álló tanévek sikeresek legyenek sok mindenre van szükség. Arra, hogy pedagógus kollégáim a továbbiakban is áldozatosan végezzék munkájukat, arra, hogy Ti kedves tanulóink kövessétek a pedagógusok útmutatását, folyamatosan és rendesen tanuljatok és tisztességesen viselkedjetek, arra, hogy a szülők az iskolával, a pedagógusokkal együttműködjenek, hogy folyamatosan kapcsolatot tartsanak. Szükség van arra is, hogy Jászárokszállás Város Önkormányzata az oktató-nevelő munkához szükséges feltételeket a következő tanévekre továbbra is „jógazdaként” biztosítsa.
Hiszem, hogy a gyermekek iránt érzett felelősség, a tudásba vetett hit és a nevelőtestület következetes munkája, a szülők és a fenntartó támogató segítsége garanciája céljaink megvalósításának.
Adja Isten, hogy mi valamennyien, akik most itt vagyunk, sok-sok nemzedéket nevelhessünk fel az Isten, a haza és a magyar család szeretetében, a szebb és boldogabb magyar jövő számára.
Széchenyi szavaival:
„ Ifjak, felnőttek, tegyük hát dolgunkat egy szebb jövő reményében!”

Gura Bálint ünnepi beszéde

Tisztelt Vendégeink, Tanáraink! Kedves Diáktársak!

Ünnep a mai nap iskolánk életében. Intézményünk névadójára, Széchenyi Istvánra emlékezünk. De mi az ünnep és meddig tart? Egy nap? Néhány óra? Vagy csak percek, pillanatok? Márai Sándor így ír: „Az ünnep különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.” A mai nap varázsát Széchenyi István szellemisége hatja át. Hajtsunk  fejet együtt „a legnagyobb magyar” emléke előtt ,és legyünk büszkék arra, hogy iskolánk az ő nevét viseli!

Gróf Széchenyi István a reformmozgalom kezdeményezője, kiváló államférfi, 1791. szeptember 21-én született Bécsben, főnemesi családban. Fiatalon katonának állt, részt vett a napóleoni háborúkban, harcolt a "népek csatájában". Később sokat utazott. Nyugat-Európában történő útjai során felismerte hazája elmaradottságát. Osztályából elsőként ismerte fel a polgári reformok szükségességét. Társadalmi és gazdasági átalakulást sürgetett, és nem riadt vissza az áldozatvállalástól sem. Az egyik leggazdagabb arisztokrataként 1825-ben egy éves jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Fontosnak tartotta a honpolgárok kulturáltságának és iskolázottságának előmozdítását. Gondolatát így fogalmazta meg: „Kiművelt emberfők sokaságában rejlik a nemzet ereje.” Példáját sok főnemes követte, többen, nagyobb összegekkel támogatták tervét.

1830-ban megjelenik a Hitel című műve, mely a magyar polgári átalakulás programjának összefoglalója. Később a Világ és Stádium című munkáiban kifejti és pontosan megfogalmazza a reformkor legfőbb céljait, a feudalizmus eltörlését, a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést. Élesen támadja saját osztályát, a nemességet, akik a haladás akadályozói. Konkrét programot fogalmaz meg az ország megreformálására.

Írásai mellett gyakorlati tevékenységet is végez. Nevéhez fűződik - a teljesség igénye nélkül : a Duna hajózhatóvá tétele, a gőzhajózás megindítása, gőzgép alkalmazása, a Lánchíd megépítése, a Tisza szabályozása, Nemzeti Kaszinó létrehozása, lóverseny, lótenyésztés fejlesztése. Népének szeretete, haladásba vetett hite, áldozatkészsége, akaratereje, gyakorlati munkássága méltán emeli a magyar történet nagyjai közé.

Nem tisztem munkásságát méltatni, nem is tehetem, életműve önmagáért beszél. Elgondolkodom viszont azon, mire is kell, hogy tanítson minket, felnövekvő nemzedéket szellemisége? Nem is tudok rangsort állítani hazaszeretet, hit, áldozatkészség, felelősségtudat, akaraterő, tettvágy között. Évszázadok teltek el azóta, de azt gondolom, hogy soha ilyen fontosak nem voltak ezek a szavak. Mostanra ezek a kifejezések feladattá, sőt kötelességgé váltak. Tudjuk, hisz naponta halljuk, hogy igen nehéz évek állnak előttünk, sok akadályt kell leküzdenünk. Ennek a folyamatnak, mi, diákok is részesei vagyunk. Szorgalmas tanulással, kötelességtudattal, fegyelmezettséggel, akaraterővel, kitartással kell helytállnunk. Most ez a dolgunk. Néhány év múlva mi is felnőttek leszünk. Kötelességünk lesz becsülettel, áldozatos munkával, a nehézségek vállalásával kivenni részünket a Magyarország sikerességéért vívott „harcból”.

Ezen a rendhagyó napon, amikor Széchenyi Istvánra emlékezünk, ha csak percekre is, álljunk meg, és gondoljunk bele abba, hogy ez a rendkívüli hazafi egész életében népe felemelkedéséért tevékenykedett. A dicső múlt pedig a jelenben helytállásra kötelez. Igyekezzünk hát feladatainkat maradéktalanul teljesíteni, s megtalálni helyünket e kicsiny országban, hogy hasznossá tehessük magunkat jelenben és jövőben egyaránt. Arany János örökbecsű szavaival zárom a megemlékezést:

"Serdülj, kedves ifjú - még egyszer a kelyhet! -
Nőj elég nagyra - betölteni helyed!"

                       (Gura Bálint    8.b)