"MESESZÉP MESEKÉP"
Idén 3. alkalommal rendezte meg „Meseszép
mesekép” című megyei meseíró és illusztráló pályázatát a
törökszentmiklósi Kölcsey Ferenc Általános Iskola.
15 település 21 iskolájából 147
pályázat érkezett.
Rangos zsűri bírálta el a pályázatokat:
Dr. Tímár Krisztina középiskolai tanár, író, kritikus.
Dr. Valyon Eszter nyelvész, a Szegedi Tudományegyetem Romanisztikai
Intézetének munkatársa.
Sindel Mihály, Jász-Nagykun-Szolnok Megye Művészeti Díjával
kitüntetett művésztanár.
Kádár László, nyugalmazott magyartanár, több irodalmi kiadvány
szerkesztője.
Tekintettel a sok pályázatra, idén az első öt helyezettet
jutalmazták három kategóriában.
7-8. osztályos kategóriában I. helyezést ért el:
GURA BÁLINT 8.B OSZTÁLYOS TANULÓ.
Gura Bálint a megyei díjátadó
ünnepségen
Gézugazda
Egyszer volt, hol nem volt, volt
egyszer egy szegény parasztember. Élete értelmének tekintette a
földművelést és az állattenyésztést. Úgy hívták, hogy Gézugazda. Jó
magas nagydarab parasztember, holdvilághoz hasonló kerek, piros arca
csak úgy sugárzott az elégedettségtől, ha jó volt a termés, és volt
kellő mennyiségben bor. Elöl két foga hiányzott, mert egyszer úgy
felöntött a garatra, hogy a kecskét és a lovat összekeverte, és
megpróbálta szegény kecskét megülni. Ám ezt az ötlettel a jószág nem
díjazta, és egy pontosan irányzott szájbarúgással viszonozta a gazda
kedvességét.
Egy forró nyáron, úgy június végén, iszonyatos, tikkasztó hőség jött
,és egész hónapban 35-40 fokos meleg fullasztotta a tájat. Már a
tücskök sem ciripeltek, akkora hőség volt. Valamelyik napon kiment a
gazda földre, hogy a termést megnézze. Megdöbbenve látta, hogy
teljesen ki van száradva minden, a talaj fel van repedezve. Dühében
belerúgott a földbe. Nem vette észre a lába alatt lapuló kis törpét,
aki éppen a Nemzeti Sportot olvasta, és őrjöngött, mert kikapott a
kedvenc focicsapata. Ahogy a rúgás eltalálta, a fejével az újságot
beszakította, és beleállt nyílegyenesen a földbe. Gyorsan kiugrott a
földből így szólt:
-
Ne rugdoss! Nem látod, hogy
éppen újságot olvasok?!
-
Ki vagy te?
-
Hát nem látod? Én egy törpe
vagyok, és a Napot szolgálom.
-
Tehát a te műved ez az
iszonyatos hőség és aszály? Mit gondolsz, miből fogok így megélni?
Vigyél engem tüstént a Naphoz, szeretnék beszélni vele!
-
Lehet róla szó - szólt a
törpe egy vállrándítással.
-
Várj csak, mielőtt indulnánk
, hozok egy kis szíverősítőt magamnak.
Gyorsan hazaszaladt, és
zsebrevágott egy tele butykost.
-
Na, így lesz az igazi! Útra,
fel! – kiáltott az ég felé, nevetett, csak úgy csillogott maradék
foga.
A törpe csodálkozva vonogatta
szemöldökét, és csettintett hármat. Egy hatalmas szőnyeg jelent meg
előttük. Gézu tátott szájjal bámult, és megkérdezte, hogy ez
szőnyeg? Erre a törpe azt válaszolta:
-
Nem. Ez egy hatalmas
sakktábla, ami néha átalakul madárrá, és körberepüli a Földet. Amúgy
igen, ez egy varázsszőnyeg. Pattanj fel!
A gépezet pedig beindult , és
elkezdett az égbe repülni. Egyszer csak a távolból egy óriási palota
rajzolódott ki. Besétáltak, és láttak egy hatalmas asztalt , egy
kövér ember ült mellette. Megkérdezték tőle, hogy mi lett az esővel
meg a Nappal. Erre azt felelete, hogy az esőt rabul ejtette, a
Napnak pedig azt parancsolta, hogy nem nyugodhat le. Csak akkor
engedi el őket, ha lesz olyan legény e vidéken, aki egyszerre több
bort tud meginni, mint ő.
Gézu már verte a mellét, mert ha
borivásban olimpiát rendeztek volna, nem lenne ellenfele. Rögtön
asztalra kerültek a poharak és a boroshordók. Elkezdték az ivást.
Akkora harc, küzdelem volt, hogy már belefáradtak rendesen a
poháremelgetésbe, és iszonyatos tempót haladva gurították le a tele
kupákat. Három nap, három éjjel ittak folyamatosan. Végül Gézu
nyert. A kövér ember nem bírta tovább. Lefordult a székből és
elterült a padlón.
Gézugazda pedig kiszabadította az
esőt, a Napot pedig elküldte aludni. Az eső és a Nap pedig hálából
megígérte, hogy olyan termés, mint a következő években lesz, még a
világtörténelemben sem volt.
Így is lett. Bőséges eső áztatta a
mezőt, az emberek ugráltak örömükben ,és ezt kiáltozták.:
-Köszönjük neked, Borosgézugazda!
Gézu azonban annyira másnapos volt,
hogyha száz kürt szólt volna a feje mellett, akkor sem ébredt volna
fel.
Gura Bálint
8.b
|
