„Verecke híres útján” Városunk zeneiskolásai meghívást kaptak a kárpátaljai Viskre, hogy megmutassák zenei tudásukat. Nagy örömmel fogadtuk a meghívást, és a közös próbák után szeptember 16-án elindultunk a nagy útra. Az első megállónk Beregszász volt, ahol megnéztük a tanárképző főiskolát, a könyvtárat és a színházat. Hiába léptük át a határt, a magyar nyelv elkísért bennünket, hiszen mindenki magyarul beszélt. Ezután Huszt váránál álltunk meg, amelynek már csak a romjai látszódtak. Visken egy kollégiumban szálltunk meg, ahol finom helyi ételeket kóstolhattunk meg. Visk a református templomáról, fatornyáról és botanikus kertjéről híres. Innen indultak Rákóczi György fejedelem csapatai, és itt hirdették ki Erdély függetlenségét. Meglátogattuk a magyar iskolát és a zeneiskolát, ahol kedves vendéglátással fogadtak bennünket. Bepillanthattunk abba, hogy náluk miként telik egy óra, hogyan osztályozzák őket, milyen hangszereken játszanak. A délután főpróbával kezdődött, majd este másfél órás koncertet adtunk, és kivetítőn keresztül mutattuk be Jászárokszállást. A műsorban jászsági népdalokat adtak elő a nyolcadikosak, szerepeltek a zongoristák, a gitárosok, a hegedűsök és az énekkar. Szólókat és csoportos előadásokat is hallhattak a kárpátaljaiak. Nagyon örültek annak, hogy zenénket hallgathatták, még a televíziósok is felvették a hangversenyt, és riportot is készítettek. Másnap élményekkel teli indultunk haza, de még hátra volt Munkács és a Vereckei-hágó. Munkácson megnéztük a várat és a felújított turulmadarat, itt vásároltunk ajándékokat is. Nagyon finom az ottani csoki. A kárpátaljai kirándulásunkat egy vereckei koszorúzással és emlékműsorral zártuk. Nagyszerű élmény volt látni, hogy őseink is ezen az úton érkeztek a Kárpát-medencébe. Hosszú utat tettünk meg, de megérte, mert gyönyörű tájakon jártunk, sok ismeretet szereztünk, és láttuk, hogy a határon túl is élnek magyarok.  Írták: André Mirtill, Antal Péter, Érsek Csanád, Papp Dóra