Salgó Mese-völgy 2010. április 25. E dátum minden embernek mást és mást jelentett. Az ország választási lázban égett, a tájfutók győzelemre éhesen utaztak a festői környezetben megrendezett Heves -Jász – Nagykun – Szolnok - Nógrád Megyei Diákolimpia és Középtávú Bajnokság színhelyére, Salgóbányára. Az idő mindig mostoha szokott lenni e sportág részvevőihez, de ezen a napon a tavasz szinte első igazi szép napján élvezhettük a nap melengető sugarait.  A 9 -10 éves korosztály képviseltette a legnagyobb létszámban magát ezen a versenyen. A gyerekeknek, - bár szalagozott a pályájuk, - de egyre többen használták a térképet, amely segített a legrövidebb út és bója megtalálásban. A leggyorsabbak és a legügyesebbek a 2840 méter hosszú  távot 1500 méterre lerövidítve 17 perc alatt, míg mások 60 perc alatt teljesítették. 5 bóját kellett megtalálniuk, a bozótos, hegyes, völgyes terepen tájékozódniuk és az idővel harcolniuk, az energiájukat jól beosztani, hogy a végére még maradjon erejük a végső hajrára. E nap nemcsak azért volt szép, mert a nap sütött és így mi is jobb kedvre derültünk, hanem azért, mert az eredményhirdetéskor a sok érem kis városunk hírnevét öregbítette. Első érem a legkisebbeknél, a lányoknál a legfényesebben ragyogott, mert Szerző Natália a 4. c osztályból aranyérmes lett. A fiúknál Érsek Csanád a 4. c osztályból a második, míg Balogh Márk a 4. b osztályból a 3. helyezést érte el. Rusvai László a 8. a osztály tanulója első helyezett lett a korosztályában. Rusvai Katalin a Deák Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola 10. évfolyamos tanulója első helyezett, Semegi Judit 9. évfolyamos tanuló harmadik helyezett lett. A felnőttek közül Rusvainé Barócsi Katalin első, Rusvai László első helyezett, Kubacsek Éva második helyezett, Csikós Miklósné, Csikós Miklós, Kiss Tibor, Kubacsek József, Petró Géza első, második és harmadik helyezéseket értek el.  Ez a völgy nem véletlenül kapta a Mese-völgy nevet, hiszen a hegy tetején magasodik a Salgó-vár, mely bennünket csalogatott, hogy a verseny végén egy kis levezetésként fedezzük fel. Megismerkedtünk a történetével és már úgy léptük át a bejáratot, mint ahogy Petőfi Salgó című versében írta: „Fölmentem a hegy sziklatetejére S letelepedtem a romok fölött. Verőfényes nap volt, tekintetem, Nem lelve gátot, mérföldekre szállt, Mint börtönéből megszökött madár, S vígan köszönté a kék messzeséget…” A tájfutás egy külön sportág, melyben az ész, erő, természetszeretet ötvöződik. Itt csak azok a megszállottak maradnak meg és hódolnak évről évre e sportnak, akik ezeket szem előtt tartják. A 4. b és a 4. c osztály tanulói két éve ismerkedtek meg a e sportággal, és úgy tapasztaljuk, hogy megszerették, egyre jobban megismerik rejtelmeit, szépségit. Míg lábukkal róják a kilométereket, eszükkel összpontosítanak a következő bójára, addig észre sem veszik, hogy ők jó levegőn vannak, az otthonülő társaikkal szemben, felfedezik hazájuk rejtett szépségeit. „Otthon csak az ember elunja magát. Rajta hát mulassunk, ez az élvezet! Úszni, futni, hegyet mászni gyerünk gyerekek!”