Egyszer volt… Egyszer volt, hol nem volt, elég az hozzá, hogy volt, és mi tudomást szereztünk róla, hogy ismét útjára indította a szolnoki Napsugár Gyermekház egy játékát, mely a mesék birodalmából meríti a feladatát. Mesevetélkedő, ezt a címet kapta és immáron XIV. éve járja útját és népszerűsíti e feladatmegoldást az egész országban.  Ez évben az alsó tagozatról 16 csapattal neveztünk, mint az aranylúdhoz úgy összeragadtunk. 2. 3. és 4. osztályban csak meséket olvastunk, feldolgoztunk, kérdésekre válaszokat kerestünk. Minden csapatnak 4 tagja volt, nevük elárulta milyen álruhát öltöttek magukra, melyik mesét részesítették előnybe.  Az első próba: négy mese, ebből állt össze a kérdések, feladatok sora. A három évfolyam, mint a legidősebb, középső és legfiatalabb királyfik jól vizsgáztak és továbbhaladhattak, újabb 4 mesével birkózhattak. Volt itt erdei anyóka, találkoztak a suszter manóival, segítette útjukat a fehér galamb, az orsó és a vetélő, meg a tű segítségével egymásra talált két igaz szív. Sok ismerettel gazdagodtak, a bölcs pásztorfiútól okos válaszokat tanultak a felkészülés 3 hete alatt.  Jött a második próba, ahol a 16 csapat újabb 4 mese szereplőinek, eseményeinek feldolgozásával birkózott meg. Siker és búcsú, öröm és fogadkozás ezek voltak az eredményhirdetés után. Tarisznyánkban a mérföldeket gyűjtöttük – pont helyett itt ezt kapták a csapatok munkájuk elismeréseként, - a mesék egyre szaporodtak, és már 12 mesére duzzadt a tarisznyánk a vándorlásaink során. A fejekben kavarogtak a királyok és állatok, szebbnél szebb leányok, egyre több próbatétel, melynek végén megtudtuk miért hegedül oly szépen esténként a tücsök. 3 hét újabb felkészülés és következik február végén a nagy megmérettetés, itt már csak 8 csapat mérheti össze tudását. 3 hónap kemény munka, rengeteg olvasás, mesékben való gyors eligazodás, emlékezetfejlesztés, események pontos ismerete, apró részletek biztos tudása, gyors gondolkodás, logikai megoldás és természetesen jó szórakozás, mert ez egy igen nehéz figyelem összpontosítást igénylő feladat volt a vetélkedők sorában. Minden jó, ha a vége jó, de ennek a mesének még nincs vége, mert a három legjobb csapat készül a területi döntőre. Mi hisszük, hogy érdemes volt tanítványainkat e versenyre benevezni, ezáltal iskolánk hírnevét öregbíteni, gyermekeinkkel a meséket megszerettetni, a szép és maradandó megláttatására nevelni. „Minden siker azé, aki összeköti a kellemest a hasznossal.” /Horatius/