Hull a hó, és hózik… Énekeljük télen és örülünk, mert csak a hó varázsolja ide az igazi telet. Ebben az évben nem panaszkodhattunk, mert sok reggel megtréfált bennünket a természet, a gyerekek nagy örömére. Mi alsósak úgy gondoltuk, hogy még utoljára e télen egy jót játszunk. Ehhez a havat a gondos napközis tanító nénik összegyűjtötték, és február 27-én a Szent Vince tornateremben szétszórták. Néhány hópihe a bordásfalon fennakadt, hogy dekorációnak a szemünket gyönyörködtesse és visszavarázsolja telet. Adott volt a hó, 292 alsós kisdiák, remek zene, a zsűri elfoglalta helyét, felcsendült Halász Judit előadásában a Micimackó, hogy lelkünkben is ráhangolódjunk a téli sportvetélkedőre. A napközis tanító nénik feladatai a télhez kapcsolódtak és a hó volt a főszereplő. Télen általában hideg van, és ezen a télen ezt tapasztaltuk is, - a tornateremben is kellő hideg volt, biztos azért, hogy a hó el ne olvadjon - így először a kis tanító néni vezetésével bemelegítettünk, majd egymást felöltöztettük. Gondoltak egy merészet a tanító nénik, ha már úgyis felöltöztünk és nagy pelyhekben hullott a hó, megkérték a gyerekeket, söpörjék el. Úgy gondolnánk, ennél egyszerűbb feladat nem lehet, de nem nálunk! A mi hógolyóink a seprűinknek nem engedelmeskedtek, így volt, hogy más háza táján söprögettek. A segítség mindig jól jön, de nem nálunk, mert olykor-olykor összeakadtak a seprűk és így későn kerültek a társaikhoz, hogy azoknak átadva folytathassák a játékot. A terem zengett a társak buzdításától, az osztályfőnökök taktikai tanácsától. Nehéz volt az elsőséget megszerezni, a dobogós helyért sokat kellett tenni, mivel az elsősöket a harmadik osztályosok, a másodikosakat a negyedik osztály tanulói segítették. A nagyobbak rutinosan, a kicsik aprólékosan hajtották végre a feladatokat. Télen a tavak is befagynak, így a tóra invitáltak bennünket, egy jéghokira. Ha hokisaink látják a mi gyerekeinket, méltán irigykedhettek volna rájuk, mert a botok kézről kézre jártak és ütötték a korongot. Egy-egy sikeres feladatvégzés után örömujjongás, hogy ezt a feladatot is jól elvégeztük, és mellette nagyon élveztük, jót nevettünk magunkon és egymáson. Ennyi futás, söprés után már a havat jól megtapostuk, de még nem eléggé, így feladatul kapták a gyerekek a havon járást. A lehető legnehezebb volt ez a feladat, melyet még az igazgató bácsi is kipróbált, ő is jól „megtaposta”, hogy sima talajt készítsenek az utolsó számhoz: a szánkózáshoz. A legnagyobb sikert e szám aratta, mert a zsák, mely most nálunk szánkóként szerepelt, csak úgy repült a kanyarban és a bóják között, nem kellett hozzá még lejtő sem. A szánkón ülő l. 2. osztályosok felettébb élvezték e játékot, a 3. 4. osztályos erős fiúk erejüket összpontosítva nekifeszültek és repítették kis társaikat. A játék közben talán eszükbe jutott Móra Ferenc és Faragó Jánoska, akik soha nem próbálhatták ki a szánkójukat, de szívükben annál nagyobb volt a segítő szándék. A mi tanítványaink kipróbálták a zsákot, mely a szánkót helyettesítette, és nagyon élvezték. Minden jó, ha a vége jó. A játék végén már a tavaszt idéztük a Sándor napján énekünkkel. A zsűri elismerően szólt a gyerekek teljesítményéről, a szervezésről és a kellemes délelőttről, melynek folytatása nyáron lesz a 12 próbával. Oklevélátadás és ajándékosztás, melyet ezúton is köszönünk az Iskolakonyhának. Minden osztály boldogan vitte az elismerő oklevelét és fogyasztotta a vitaminokban gazdag mandarinját. Mi elmondhatjuk, hogy a feladatok megoldásával valóban kisöpörtük a telet, hangos buzdításainkkal kivertük a telet, a játék hevében úgy bemelegedtünk, hogy még a hó is elolvadt, így hírmondója se maradt, tehát most már jöhet a TAVASZ