Nyitva van az aranykapu… Valóban nyitva volt az Aranybányaház Gyöngyöstarján mellett a Kusta völgyben, hogy részt vegyünk egy nemzetközi háromnapos tájfutáson. Azok, akik beneveztek együtt ünnepeltek, és jót versenyeztek. Iskolánk 3. osztályos tanulói közül 23-an vettek részt az első igazi tájfutáson. Már a peres-laposi edzésen Petró Géza elmondta, ez a verseny olyan lesz, mint a felnőtteké;  egyedül a térkép és a szalagok segítségével kell tájékozódniuk az erdőben és megtalálni a kijelölt pontokat, ott a dugókával  igazolni, hogy ott voltak. Május 2-án a verseny második napján kapcsolódtunk be a nemzetközi TIPO kupába. Rengeteg ember volt a gyülekező helyen, csodálatos időnk volt, a szervezés ismét tökéletes volt, itt nem lehet tévedni, mert mindenkinek pontosan kell indulnia.  Nagy izgalommal mentünk a rajthoz, mely a gyülekező helytől, mintegy 2 km-re volt. A fiúk itt kaptak egy hasznos információt Győri Lajostól, míg a lányok Petró Gézától. Már az őszi, a Vértesben megrendezett tájfutáson is tapasztaltuk, és itt be is bizonyosodott, hogy a tájfutás mennyire láb és ész összehangolt tevékenysége. A rajtnál egyre izgatottabbak voltak a versenyzőink, de bevalljuk, mi tanító nénik is; vajon megfelelő irányba mennek-e, megtalálják-e mind a hét célpontot, helyes sorrendben haladnak-e, és mennyi idő alatt teljesítik a 2.850 m-s távot. Elérkezett az első rajtidő; bejelentkezett az első versenyzőnk. Sikerült. A többiekkel figyeltük, hogyan kell csinálni. Második feladat a dugóka lenullázása, majd a beazonosítás. Következő feladat a térkép kiválasztása és tanulmányozása, merre induljon, hol lesz az első ellenőrzőpont. És elrajtolt az első, majd a második, és azon vettük észre magunkat - az idő múlását csak a kijelző tábla mutatta,- hogy az utolsó fiú is elrajtolt, ekkorra már rutinosan. Közben megérkeztek a lányok. Újabb feladat; irány a cél megkeresése, hogy a befutókat lencsevégre kaphassam és az utolsó métereknél, még buzdítsam őket, mielőtt a dugókájukkal lezárják a versenyt. Elsőnek Érsek Csanád érkezett meg és megnyugtatott; látta az előtte elrajtoltakat, csak azok még keresik a célpontokat. Szép sorban érkeztek tanítványaink és befutott az első, leggyorsabb lányunk Király Viki, akinek az első versenye volt. Ha a fák között árokszállásit véltünk felfedezni, buzdítottuk és hajráztattuk. Nem számított már semmi, csak hogy teljesítették a távot, nem hagyták el az ujjukon lévő dugókát. Örömmel mesélték kalandos útjukat, ki hol találta meg és hogyan a pontokat, merre voltak elhelyezve. A befutás pillanatában - már a számítógépes rendszernek köszönhetően- látható is volt, ki futott be, mennyi időt töltött a pályán, hány célt talált meg, milyen sorrendben, hány hibát vétett és hol. Míg a felnőtteket vártuk, mi felfedezőútra indultunk a völgyben csörgedező kispatak mentén. Gyökereken kapaszkodtak fel, vizet duzzasztottak, kunyhót építettek, labdáztak; jól érezték magukat. Hazaindulás előtt eredményhirdetés. A lányok jobban teljesítettek, mint a fiúk,- összegezte a versenyt Petró Géza. Az eredményhirdetésünk nem nemzetközi volt, csak a 23 gyermekünket rangsorolta és így átvehették első tájfutó érmüket. Lányoknál Király Viktória, Bobák Cintia, Lengyel Nikolett, a fiúknál Bese Gábor, Bella Marcell és Szalai Dániel. Gratulálunk a legügyesebbeknek, és minden résztvevőnek. Az első érem, minő boldogság! Fogadkozások, aki először volt, szeretne újból részt venni, akik már tavaly is voltak, ők ráéreztek a verseny örömére, és azért mondták; máskor is jönnek. Mi örültünk, hogy 23 gyereknek egy szép, élményekben gazdag ünnepnapot szerezhettünk. Köszönjük a felnőtt tájfutóknak a segítségüket.